Richard Nixon közkönyvtár

*Egy újabb átlagos iskolai nap után, unottan lép be a könyvtár épületébe. Zsebéből előkotorja azt a papírfecnit, amire felírta, hogy milyen könyveket kell kikölcsönöznie a többi gyerek számára. Ráérősen sétálgat a polcok között, nem siet a kereséssel. Határozottan tetszik neki ez a hely, csöndes, csaknem teljesen üres, elhatározza, hogy ezentúl ide jön, ha egy kis magányra és nyugalomra vágyik. Menet közben odabiccent egy fiatal fickónak, aki épp egy nagy halom könyv, és egy bukósisak mellett jegyzetel magának.
~ Biztos egyetemista, ehh... vizsgák, még jó, hogy nekem nincs ilyen gondom... ~
Visszapillant a listára, majd elindul az utolsó könyvért is.*

*Épp a listán szereplő utolsó könyvért nyúl, mikor a szeme sarkából észreveszi, hogy a fickó mellette nyújtózkodik egy, a polc tetején lévő könyv felé. Lopva odapillant, hátha kárörvendhet a mellette álló szerencsétlenkedésén, de az arcára fagy a vigyor, mikor az öreg könyv magától megmozdul. Gyorsan elkapja a tekintetét, és míg a fickó el nem indul vissza az asztalához, lélegzetvisszafojtva úgy tesz, mintha az épp előtte lévő könyvek gerinceit vizslatná, a szíve a torkában dobog, majd amint a másik eltávolodott, sietős lépésekkel elindul a pult felé az összeszedett könyvekkel.*
~ Miafrancmiafrancmiafranc... ~ *Menet közben megbotlik valamiben, és egyensúlyát vesztve elesik. Könyvekkel megpakolva esélye sincs rá, hogy tompítsa a földet érést. Még érzi, ahogy a feje a padlóhoz koppan, aztán elsötétül előtte a világ.*

*Haragosan fúj a szél, az égen sötét felhők gyülekeznek. Michael a Snake folyó partján áll, és a sötét, háborgó vizet nézi. A folyót, amelyet minden reggel szemügyre vesz szobájának ablakjából, a folyót, amelyben most arctalan testek sodródnak. Tűz ropogása üti meg a fülét, így hátrapillant. Beletelik néhány másodpercbe, mire felismeri a St. Vermont árvaház épületét. A lángok lassan emésztik el az épületet, melyből egy sötét, vörösen izzó szemű alak sétáll elő, és egyenesen felé veszi az irányt. Ekkor hátulról megragadják, víztől csöpögő, oszladozó hullák kezdik el rángatni a folyó felé. Felkiáltana, de ekkor befogják a száját, egyre több kar ragadja meg, ő pedig képtelen szabadulni. A sötét alak közben egyre közelebb ér, őt pedig egyre közelebb vonszolják a folyóhoz. Hirtelen az egyik hulla nagyot ránt rajta, ő pedig repülni kezd a folyó felé. Látja maga alatt az egyre közeledő habokat, a vízben hemzsegő, felé nyúló sápadt alakokat, becsukja a szemét...
Aztán magához tér, a könyvtár padlóján fekve. A feje iszonyatosan hasogat, az arca és a haja csurom víz. Mikor kinyitja a szemeit, a könyvtár egyhangú, helyenként repedezett plafonját látja, amit nagyrészt kitakar egy arc... a srácé, akinek a kezébe ugrott a könyv!*
- Na mi van? Ijesztő volt a sok tudás? *Nem tudja, mit feleljen a kérdésre, azt sem tudja, hogy a másik észrevette-e, hogy látta mit művelt.*
~ Lehet, hogy most el akar hallgattatni? ~ *Vadabbnál vadabb gondolatai támadtak, majd - később visszagondolva ő se tudta volna megmondani, hogy miért, de ennyit mondott:*
- Ne-nem árulom el senkinek...

*Kelletlenül, bár kissé fellélegezve mutatja oda az igazolványát, ezek szerint szabadon távozhat. Fogalma sincs, hogy miért keresné a jövőben ezt a különös figurát, mindenesetre a címet megjegyzi. Elfogadja a felé nyújtott kezet.*
- Michael Nolan.
*Aztán eszébe jut az a furcsa álom.*
~ Hacsak nem akarja rám gyújtani a házat, hogy biztos befogjam... ~
- Egyébként miért kéne megtalálnunk egymást a jövőben?

*Megakad a szeme a sárkányos könyvön, aztán mikor Chris elindul vissza az asztalához, utána ered.*
- Ha már a furcsaságokról beszélünk, miért érdekelnek ennyire a sárkányok? *Rábök a könyvekre.
Visszagondol arra a pár héttel ezelőtti esetre, mikor percekig volt víz alatt, és arra is, mikor nem sokkal később a tükörben más árnyalatúvá vált a szeme. Akkor utána olvasott, és a legpontosabb találat a sárkányok voltak, amit persze baromságnak gondolt, és igyekezett túltenni magát a dolgokon. Jó nagy tüdeje van, és optikai csalódást élt át. De most, hogy látta ezt a srácot könyvet mozgatni, és véletlenül épp sárkányok iránt érdeklődik... hát, talán mégse akkora baromság az egész...