Ramon J. Anderhill

Név: Ramon James Anderhill
Nem: Férfi
Életkor: 24
Foglalkozás: Doktorandus / Történész
Klán: Puteulanus
Rend: Varázsló

Jellemrajz: Ramon személyisége elég komplex. Ha kötetlenül beszélgethet, akkor egy igazán vidám és közvetlen embert ismerhetnek meg az emberek. Azonban, ha a munkája kerül sorra, akkor könnyen képes felhúzni magát. Főleg ha valaki értetlen, vagy akadályozza egy lelet feltárásában. Alapjáraton viszont kedves, és nyitott az idegenek felé. Sokat viccelődik, és szeret ugratni másokat. A morális kérdésekben egy kicsit lejjebb áll a ranglétrán az átlagnál. Egy igazán érdekes műtárgy megkaparintásáért képes hazudni, csalni és akár lopni is, ha legális úton nem képes hozzájutni. Eddig még nem bukott le, de a legutóbbi alkalommal már rezgett a léc. /Addig még soha nem merészkedett, hogy valakit fizikailag is károsítson egy ilyen „akció” alatt. Nem is tervezi, hogy eddig fog fajulni./

Kinézetleírás: Nem éppen úgy néz ki, mint egy átlagos doktorandus. Nem hord kordnadrágot, se zakót. Jobban kedveli az egyszerűbb viseletet, mint a farmer és póló. Időjárás függvényében bakancs, vagy tornacipő. Barna haját az átlagosnál kicsit hosszabban hordja. Nem a legsportosabb alkat, van egy kis súlyfeleslege, de nem nevezhető még túlsúlyosnak. Arcán szinte mindig mosoly ül. Kék szeme csillog, főleg akkor ha a tudományáról beszél. Az egyetemen leggyakrabban könyvekkel a kezében lehet találkozni vele.

Előtörténet: 24 évvel ezelőtt születtem Washington DC-ben. Két neurológus szülő harmadik fiaként. Nem mondhatnám, hogy túl érdekes gyermekkorom volt. A legnagyobb részét a történelem kutatása tette ki. Pont mint manapság, csak akkor még furcsának is tartottak mellette…nem mint, ha most nem mondanának annak. Csak ez manapság már cseppet sem érdekel. A szüleim véleményének ellenére a történész szakot választottam az egyetemen. Szerintük, a két bátyám példáját kellett volna követnem és nekem is az orvosi szakmát kellett volna választanom. Azonban én a saját utamat akartam követni. A New Yorki Egyetem tökéletes táptalajt nyújtott a számomra. Végre a saját közegemben lehettem. Elég könnyen lediplomáztam, de nekem nem volt elég ennyi. Jelentkeztem a doktori képzésre is. Így kerültem Drake Town-ba. Pinkerton professzor tökéletes mentornak bizonyult. Bár ez annyira nem lepett meg, a munkásságáról régebben is olvastam már. Igazán érdekes látószöget mutat a világ felé. A városba érkezésem után néhány héttel érdekes új tulajdonságokra lettem figyelmes. Egyre jobban vonzott a víz. Éreztem, hogy hozzá tartozom. Eleinte csak furcsálltam a dolgot, de amikor először tapasztaltam meg a tengert, minden a helyére rázódott. De a vízben való lélegzés csak a kezdet volt. Kisugárzást éreztem néhány ember felől. Csak annyit tudtam, hogy hozzám hasonlók. Az egyetemen egyre többen lettek. Felkeltette az érdeklődésemet, ezért beszéltem az egyik barátommal. Ő is tapasztalt különös dolgokat. A fizikai erejével emelkedett ki a többségből. Kutattunk a témában. Rá is akadtunk néhány igen érdekes adatra. Sárkányok. Sárkányok leszármazottai vagyunk.
-Tibur! Tibur, gyere ide!
Az indiai férfi csak egy kíváncsi mordulást hallat. Eddig teljesen elbűvölték a barlang falán található festmények. De amire most ráakadtam, az még az eddigieket is felül múlja. Egy tekercs. Első pillantásra több száz évesnek mondanám…legalábbis a számomra ismeretlen nyelvezet erre utal, de az állapota túl jó ahhoz. Türelmetlenül krahácsolok egyet, mire megjelenik mellettem egy feketébe öltözött test. Kérdőn néz a papírosra. Felvonja egyik szemöldökét.
-Sajnálom Ramon, de nem tudom elolvasni. Ugyan az a furcsa nyelv, mint amit a kőzeten is látsz. Csak annyi a biztos, hogy több ősi nyelvből lett összegyúrva.
Tört angolja hangosan kondul a barlang sötét csendjében. Aggodalommal tölt el, hogy még ő sem tudja megfejteni a szöveget. Az ország legnevesebb szakértőihez tartozik. Abban viszont bízok, hogy képes lesz rájönni a rejtély nyitjára. Összecsavarom a pergament és belecsúsztatom a táskámba. Tibur ellép tőlem és hallom, ahogy újra kattogtat. Jó sok képet kell készítenünk a helyszínről.
Már vagy egy hónapja szenvedünk a felfedezésünk megfejtésén. Nem mondtuk el senkinek. Csak bolondnak néznének. Egyenlőre. Az irodámban ülök. Az íróasztalom tele van a képekkel. Még jó, hogy Tiburon kívül senki nem jár be hozzám. Szerencse, hogy a diákjaim elég önállóak a problémáik megoldásához. Mi tagadás manapság eléggé elhanyagoltam őket az órákon kívül. Kivágódik az ajtó. Társam berobog rajta. Csak az izgalmat tudom kiolvasni az arcából. Már most tudom, hogy valami nagy dologra akadhatott.
-Ramon, ezt nézd!
Odacsúszatja elém az egyik fényképet. Közeli felvétel, három vörössel festett kép-alak van rajta. Rámutat az egyikre.
-Ez itt a fő alak. Vagy húsz ős-nyelvet tanulmányoztam át, és mindben ebből tudom levonatkoztatni a Sárkány mitológiáját.
Első hallásra csak a kétkedés szikrája gyulladt ki bennem. De csak néhány óra kellett, hogy rámutasson az elmélete helyességére. Szóval Sárkányok játszanak szerepet ebben az egészben. És valami ellentét. Eddig csak ennyit tudtunk kiszedni az „írésból”.

Szint: 1.

Képességek: Vízlégzés, Harmadik szem, Sárkányszem