Jefferson Iskola

Raymond kiszállt a taxiból, és elköszönt a sofőrtől, majd magabiztosan a kosárpálya felé indult, Ahol Greg rendszerint a haverjaival kosarazott suli előtt. Menet közben szúrós tekintettel nézett a sarkon álldogáló, sápadt, harmincas fickóra, aki láthatóan várt valakire... „Biztos ez is díler... mocsok...” - gondolta Ray, de most nem akart balhézni, testi fölénye nem védné meg a fickó társaitól... A pálya mellé ért, és a karórájára nézett – még csak háromnegyed hét volt, és a tanítás csak kilenckor kezdődött, korán érkezett, Greg még nem volt a pályán. Kényelmesen nekidőlt a pálya körüli rácsot tartó egyik oszlopnak, és a kölykök játékát figyelte elmerülten.

Ray tetőtől talpig végigmérte a lányt, aki erről tévesen azt hihette, hogy nőként méri végig, pedig csupán a társadalmi helyzetét próbálta belőni magában. "Igazi, külvárosi gyerek, aki a területét félti" - gondolta először.
-Pedig járok ide viszonylag gyakran... - válaszolt. - Lehet, hogy te nem jársz ide eleget - eresztett meg egy barátságos félmosolyt a lány felé. - Greget várom, hét után szokott jönni nem sokkal. Az ügyvédje voltam pár éve. Ismered?
Barátságos, nyitott hangnemben beszélt, hogy ne ijessze el a lányt. Látta az összeszűkülő szemekben az elszántságot, amivel a szorongását próbálta a lány elrejteni. Túl sok ilyen kölyök kerül a bíróságra... Ray tudta, hogy ha egy lépést tenne felé, a lány egyből távolabb húzódna...
-Ray vagyok egyébként - mondta, és felfelé fordított tenyérrel kezet nyújtott.

-Nyugi, Eva, nagyon belelovalltad magad... Greg ide jár, volt egy kis lopási ügye anno, de megoldottuk. Jó gyerek. - mondta Ray egy kissé meghökkenve a lány hirtelen kitörésén. Próbált békítő hangnemet megütni Eva-val, látta, mennyire felhúzta magát ezen.
Raymond elgondolkodott egy pillanatra, hogy min kaphatta fel a vizet a lány, próbálta a szeméből kiolvasni a gondolatait. Végül inkább úgy döntött, nem firtatja a dolgot, és témát vált.
-Rengeteg ügyvédet ismerhetsz, ha ilyen stabilan kialakult véleményed van rólunk, nemde? - kérdezte meg csípősen, de a mondat élét elvette egy cinikus hunyorítással. Várta a lány reakcióját, hogy ahhoz mérten folytassa a beszélgetést.
"érdekes lány, annyi szent... vajon mitől feszült meg úgy...?"
Raynek kissé bizonytalan érzései voltak Eva-val kapcsolatban, jó emberismerő volt, mégsem tudott valójában átlátni az ellenséges héjon.

Rayond látta, hogy érzékeny pontra tapintott, és bűnbánóan a lány után lép, épp, mikor az visszafordult és kezet nyújtott. Megfogta a kezét, és mélyen a szemébe nézett. Elővett a zsebéből egy zsebkendőt és együttérzőn odaadta a lánynak.
-Tudom, mit érezhetsz... Ha bármilyen segítségedre lehetek - akár ügyvédként is -, csak hívj fel! - Ray zakója zsebéből névjegykártyát varázsolt elő, ráfirkantotta a magántelefonszámát, és átnyújtotta. Körülnézett, látta, hogy Greg megérkezett, és épp a haverjaival kezdett kosárra dobálni. Valamiért mégis úgy érezte, hogy a lánynak segítségre van szüksége... - Vagy ha gondolod, beülhetünk egy kávéra is valahova. Természetesen meghívlak. - bíztató félmosolyra húzta a száját, majd elengedte Eva kezét, és hátrébb lépett, várva a választ. Érezte, hogy óvatosan lehet csak közeledni a lányhoz, nem gyakorolt nyomást, csak könnyed ötletként vetette fel a kávézást.

Kicsit elmosolyodott a lány grimaszán.
-Hidd el, nem a tinikre bukom! - emeli fel védekezőn a kezét.
Nézte, ahogy a lány elindul, és éppen indult volna Greghez, mikor Eva leszállt a bringáról. Megtorpant, és megvárta, hogy valamit lefirkantson, és visszahozza neki. Elvette, futó pillantást vetett a papírra, és négyfelé hajtva a zsebébe süllyesztette. Újra elköszönt, és megfordult, hogy már távolról üdvözölhesse Greg-et, aki alig néhány másodperce vette őt észre, és integetve üdvözölte.
Találkoztak, és leültek egy padra beszélgetni, majd később Ray kimentette magát - mennie kellett dolgozni...